Negyedik rész

- Válassz valakit.

Nem kellett sokat gondolkodnom, pontosan tudtam, hogy kit fogok választani.

-Leticia, gyere ide kérlek. Fogadjunk, hogy ő is simán bevág neked négy gólt.

- Vigyázz ezzel a fogadásosdival, hidd el nem egy ember szívott már miatta.

- Sok a duma – vetettem oda neki foghegyről, és magamhoz vontam Letit – aki ma itt szívni fog az te leszel.

- Su… izé… öööh – nyögte barátnőm idegesen – nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog – suttogta.

- Én viszont igen – mosolyogtam rá, és bátorítóan megveregettem a vállát.

Mindig is gyűlöltem a fogadásokat, ám a győzelem teljes tudatában még is belementem.

Leticia első lövését a portás könnyűszerrel védte, amit persze nem hagyhatott szó nélkül. Magabiztosan mosolyogtam vissza, de barátnőmhöz azért intéztem pár „megnyugtató” szót.

- Szedd össze magad csajszi, nem szeretnék egy lepukkant bárban táncolni ezeknek a vadbarmoknak – sziszegtem a fülébe, és barátságosan megveregettem a vállát. – Azért szeretlek.

A következő három lövés simán bement, és már csak az utolsó volt hátra, ami…

- Kapufa! – kiáltotta Piqué, és a fiúk nagy részével a kapushoz rohantak, hogy együtt ünnepeljék a győzelmüket… és a halálomat.

- Jajj Suo, én annyira sajnálom – sandított felém barátnőm, mint aki bármelyik pillanatban kész arra, hogy elfusson, ha esetleg rá akarnám vetni magam.

- Ne butáskodj – mosolyogtam rá – nagyon jó voltál.

- Jól van srácok, a mókának vége, most játszani fogunk egy kicsit – Pep szavai hangos nyögéseket váltott ki a pálya különböző részeiről.

- Mester, letelt az egy óra…

- Tudom Dani, és azzal is tisztában vagyok, hogy már három napja szinte semmit nem csinálsz. Az edzésnek – váltott hangnemet az edző- akkor van vége, amikor én azt mondom. Világos?

Míg Josep felolvasta a két csapat névsorát, addig az asszisztense Vilanova kiosztotta a sárga és kék színű mellényeket. Kezdett világossá válni: Pep tesztel minket… és legfőképp engem.

A csoportom egyértelműen a támadó futball szellemében volt felépítve, helyet kapott benne többek között Xavi és Iniesta is. Míg a másik csapat Valdéssel, és a Piqué-Puyol párossal a védelem tengelyében igen csak áttörhetetlennek tűnt.

A meccs első pár perce a puhatolózásról szólt.

- Gerard – ordította Pep a pálya széléről – ha lennél olyan kedves, és szerelnéd Suomát… azt igazán megköszönném.

- De mester, ő egy… egy… kislány! – kiáltott kétségbeesetten a védő, mire én hangos kacagásban törtem ki.

Öröm volt látni, ahogy a szerencsétlen csak áll, és max a lábával mer a labdámhoz piszkálni.

- Nem egy porcelánbaba, menj már rá – utasította immár Puyol is.

Egy ideig még tanácstalanul ácsorgott, majd egy újabb kontratámadásnál megszítva magát, és becsúszva próbált szerelni, ami félig meddig sikerült is. A labdát elvesztettem, de kaptam egy kilencvenkilós szőrzsákot a nyakamba.

- Piqué – nyögtem levegő után kapkodva – szállj már le rólam.

- Uh bocsi – pattant fel hirtelen, és a segítségével én is felkászálódtam – minden oké? Jól vagy?

- Jól – motyogtam, és a mellkasomat dörzsölgetve próbáltam elegendő oxigént a tüdőmbe szívni.

- Tudtam, hogy ebből csak baj lehet – morogta idegesen, miközben aggódó arccal elém guggolt. – Ne hívjunk orvost?

- Hagyj már – ráztam le magamról a kezeit. – Mondom, hogy jól vagyok – azzal intettem Pepnek, hogy folytatódhat a meccs.

Az állás sehogy sem akart változni. Villa és Messi hiába ostromolták a kapunkat, Kelsey olyan eleganciával szerelte a svéd óriást, hogy azt még Piqué is megirigyelhetné, és olyan szabályosan, ahogyan még Puyol sem tud játszani. Letinek csak nagyon ritkán volt védenie valója, de mikor sor került rá magabiztosan helyt állt.

Nem sokkal később Leti kirúgásából egy újabb kontratámadás indulhatott. Xavi sikeresen cselezte ki Busquets-et, majd egy rövid passz után már egyedül vihettem a labdát Valdés-re, aki hatalmas lendülettel tört ki a kapuból. A találkozás nem sikerült túl szerencsésre, a lábunk összegabalyodott, és már nem volt elég időm ahhoz, hogy a kezeimmel tompítsam az esést. A fejem kíméletlenül csapódott a földbe…